Ecetek

Bár a hétköznapok és a rossz szokások időről időre elsodorják, visszatérően törekszem arra, hogy amit megeszünk, minél kevesebbet utazzon, és minél kevesebb “műanyagot” tartalmazzon kívül és belül. Már az előző blogon is szerepelt a “ne a boltból” címke, ezt a rovatot most egy sor ecettel bővítem.

Az ecetkészítés valami egészen kacifántos mesterségnek tűnik (és magas szinten művelve az is), pedig mindenki találkozott már vele, akinek útjába akadt egy kis megsavanyodott házi bor. Én Lindsay Miles-tól megtanultam, hogy ecetet készíteni igen egyszerű, nem kell hozzá más, csak egy befőttesüveg, egy kis gyümölcs(maradék) és sok türelem. Elsőként az ő almaecetreceptje alapján kezdtem el ecetet készíteni, mert az itteni kákabélűek (beleértve engem is), hámozva szeretik az almát. A héjakból-magházakból így lesz ecet:

Almaecet

3-4 alma héja-csutkája (vagy egy-két egész alma mindenestül felkockázva)

felforralt és lehűtött víz

egy kiskanál cukor

Egy nagyobb befőttesüveget (normál uborkásüveg vagy annál eggyel nagyobb) előkészítek: forró vizet öntök bele vagy a mosogatógépben magas hőfokon elmosom. Az üres üvegbe teszem az almadarabokat és egy kanál cukrot, és felöntöm a forralt, lehűlt vízzel. Letakarom egy darab textillel/papírral, hogy szellőzzön, de ne potyogjon bele semmi.

Ezután két feladatom van: várni és keverni. Hogy csak a barátságos mikroorganizmusok szaporodjanak el, rendszeresen meg kell keverni az almadarabokat. Kint van a konyhapulton, amikor arra járok, kevergetem, reggel-délben-este, lefekvés előtt, felkelés után.

A kutyulmány elkezd forrni. Bugyborékol, furcsa, élesztős illatokat áraszt, de csak keverem rendületlenül. Hőmérséklettől függően két-három nap múlva lecsendesedik. Ekkor átszűröm (a szűrőbe textilt teszek, legjobb erre a géz vagy a tetrapelenka) egy tiszta üvegbe, és várok 3-4 hetet. Az elején érdemes még szem előtt tartani az üveget, és időnként megsziszegtetni (kicsit meglazítani a tetejét és visszacsukni), hogy a felesleges gázok távozzanak. Pár nap után mehet a kamrába/szekrénybe vagy más, fénytől védett, szobahőmérsékletű helyre. Az érés során az üveg alján sűrű anyag keletkezik. Ez az ecetágy, amit érdemes megőrizni, és a következő ecetet ezzel indítani, gyorsítja az érést.

Ezzel a módszerrel bármilyen gyümölcsből készíthető ecet, az én konyhámban a legfinomabb eddig egy ribizlilekvár-főzés melléktermékeként keletkezett: a passzírozás után visszamaradt héjakból-magokból élénk pink ecet született. Ez pedig ősszel egy marék megmaradt szőlő fortyogás közben:

És lecsendesedve:

Ezek az ecetek nem lesznek olyan tömények, mint a bolti változatok, de salátára, főzésre, hajöblítésre, takarításhoz egyaránt kiválóak. Ráadásul szinte semmibe sem kerülnek, és megspórolható velük egy-egy újabb műanyagflakon is.